Miért engedi Isten?
Gyakran
megkérdezik az emberek a vallások képviselõit: Ha VAN
Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és
bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és
gyermeket?
Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik
rádiómûsorban, amelyben Jane Clayson riporternõ
megkérdezte õt az utóbbi idõk borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: Úgy hiszem,
Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt
mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az
életünkbõl. És Õ, amilyen gentleman, csendben
hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentõl, hogy
áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon
bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég
találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban,
és mi azt mondtuk, rendben. Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem
olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne
ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt
mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne
fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis
személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia
öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja,
mirõl beszél, és azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt
mondta, hogy a tanárok és az osztályfõnök jobb, ha nem
fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az
iskola vezetõi azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se
érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az
iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket.
És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy
diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy
ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs
vezetõ azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják
tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és
nem kell, hogy errõl szüleiknek beszámoljanak. És azt
mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentõs posztra
megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít mit teszünk a
magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt
mondtuk, nem számít mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a
magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól mûködik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen
gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket
elérhetõvé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a
szabad szólás joga ezt lehetõvé teszi számukra. És aztán a
szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-mûsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erõszakot, az erkölcstelenséget és a
tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket,
amelyek bátorítanak a nemi erõszakra, a
kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a
különbözõ sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez
csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki
komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük
magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete,
miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem
okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat,
saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk
rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek
ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja. "Kedves
Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az
osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló" És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából.
Tisztelettel: Isten." Furcsa, milyen egyszerû az
embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek
tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de
megkérdõjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan
mondhatja valaki Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt
követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben! Furcsa, milyen
gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a
megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit
és azok bozóttûzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról
szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják,
mielõtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén,
durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton,
miközben az Istenrõl való nyilvános beszédet elnyomják az
iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki
Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a
hétköznapokban. Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az
emberek, mint az, hogy mit mond Isten felõlem! Gondolkozol?
(BiZz)
Létezik-e értékörző zene? IGEN : www.gospel.hu Igen , VAN!